VÁRUCCÁN JÁRVA

Nem tervezett, de jó időzítéssel megjelent Hétszűnyű Lajos című novellám a Várucca Műhely 90. számában. A Várucca szintén egy olyan lap, amelybe nagyon régen nem küldtem anyagot, de az újbóli kapcsolatfelvétel kitűnően sikerült.

AZ ELHAGYOTT MÚZSA CSÓKJA

Igaz, már régen nem publikáltam a Zempléni Múzsában, de most, egy, az idők homályába vesző versem beválogatták a 25. évforduláját ünneplő lapba, melynek 99-100. száma egyben egy antológia is. Ebben szerepelhetek az Öreg poét' tanácsai a zsenge ifjúnak c. haiku-szakaszokból álló szövegemmel, mely még a kétezres évek közepe táján jelent meg a ZM-ben, később aután a Hovavonatozni (2013) című verseskötetembe is.

VERS NAPRÓL NAPRA

A Vers napról napra adásában elhangzottak a 2024-es Versmaratonon rögzített költeményem.

Ajánlom szertetettel!

A képre kattintva hallgatható!

NYÚLSZTORI A REMETÉBŐL

A tegnap.ma honlapjára feltették a még a Petőfi Irodalmi Múzeumban felvett Remete-részletem, melyben Napóleonnal és vadásztársaival mérik össze erejüket a vadászatra összefogdosott házinyulak. Az epizód megtörtént estetet dolgoz fel.

80 ÉV 80 ÓRA (VIDEÓ)

 

80 ÉV 80 ÓRA

Meghívtak, fellépek. Én meg hívom minden kedves ismerősöm, halgasson verset, persze ne csak tőlem!

 

POÉTAI PLENER 15.

Szondi György meghívására részt vettünk a naputonline plein air megmérettetésén. Lásd: Poétai plener 15. Versíró társaim voltak: Petőcz András és Balizs Dániel. A helyszín aznap, azaz október 4-én derült ki, és nem volt más, mint a Lehel téri piac.

A képes tudósítás, valamint az elkészült versek itt olvashatók.

A kép Szondi György keze/gépe munkája

A Hitel szeptemberi számában olvasható ez a lírai utánajárás. De a kérdés valójában megválaszolhatatlan...

Novák Valentin

Kell-e híd?

Hídfőállásba bevackolt félelem
jól golyószórható az ellen
ahogy az agyideg-hídon átsuhan
a parancs
kakasra feszül az ujj
s felkukorít a halál

+++

suhannak cadillac-ek
cammognak harckocsik
vad folyású víz felett
pénzmozgás üterén
üzleti negyedbe
csatatérre
tartanak a rossz ízű
mágnásgyarapodás
ferrum-sejtjei
s elhoznak légópince-jövőben
izzó csonkokat

+++

önmaguk hídembernek hirdetők
ácsolnak szakadatlan
mindig összecsukló
tervezetlen hidakat
mert sosem kíváncsiak
az átellenben öklüket rázók
nem-kell-ide-híd-
mert-átjönnek-a-gazok
molinóira

+++

Kell-e híd a semmibe, Holdra, Marsra?
A Menny-teraszra gyorsvasúti csőhíd?!
Kell létkapocs kettézárt falvak közé,
vagy Rialto-palló a gazmagasba?

Kell-e kelletlen kapcsolódás oda,
hol a létmegélés csak gumiszoba!
Kell-e pohár bor gondolati hídnak,
ha Pearl Harborra válasz Hirosima?

Kell adathíd elherdált Tik-Tok-énnek,
ha semmibe lépnek a perc-vitézek?
Napút alá izzón feszül ki újra
Mostarhíd íve… Céllövölde tétek

kellenek! S hogy áthajlik a gondolat
sorról sorra – végül romrím-hidakon
agyi vérkörbe spriccel, s mint motolla –
e blőd hídhódolat – mindent szétmixel…

Sur le ponte d’avignon-i vígság kitelt,
s megünnepelt a Drina hídja könyvben.
Károly hídról a defenesztrált idő
zuhan… A híd – temető. Mindent leejt…

+++

íves jövőt mutató viadukton
pöffen át a jelen-nemzedék
és nem látja
az odalenn szétloccsant
múlthívők koponyáit
és nem látja
a fantaszta
miképp huzagolja hídlábra
dinamitérveit

+++


üvegjárdájú hídon retten a mélytől
a bizalom nélküli
Tienanmen téri ember
feljajdul leül zokog
moccanni nem mer

+++

piknik az összeköttetés
feszített aszfaltján
de már jönnek a hídon is
az egy-kettő-egy-kettőt
kilépő regulák
semmi jazz
semmi bass-híd
a két motívum között
balpart s jobbpart
bridge se kell a versék közé
csak hídringás s túlérett potyogás
ős(z)i ritmusa marad

+++

Elviselhetetlen könnyűsége tág
hidaknak… Lázas inzsinyer éjen át
skiccel fel fesztelen öntudat-hidat…
Pont Neuf csókok, szétnyílt Tower – kurva vágy…

Lánchíd-rabság… Pioneer cölöpverők…
Hídpillér terpesztők… Kontinens-kapocs…
Kiüzenni végtelen-túlpart felé,
mint csigacsáp érint bakancs-sárredőt…

Asszociációs hidak, ötletek –
hirtelen gyúló dendrit- s axonledek…
Elektron vagy ion fut át a hídon,
mint asszony s férj – parány monászemberek…

+++

szivárvány ívvel a fekete űr
áthidalhatatlan
békák pislognak a kiúttalan
se térben se időben
galaxis-nyelvük végére
rovarköd ragad
vándorhangyahídon vonul
túlélő fajok génkódja
atomizált szférákban
(f)él tovább a mutálódott
hétrét görbedt
homo constructus
járhatatlan sóhajok hídja alján
pislákoló olajos-hordó-sötétben

+++

a befejezetlen
hetvenhetedik emeleten
mert az égbe-hidak
képtelenségek
johnny ebédel
lábát lógatva a semmibe
szendvicsén sóhidak
ismerjük hisz a mesét
a felhőbe karcolt
világvégére ért
jánosokról

+++

Folyó fut hídon… Végtelen hídfolyók;
mert Nílus-, Gangesz-hossz – mindent átfogók,
amit kettémetsz torz emberi szándék –
hidász gányol hát lánc-talp-alá-valót…

Szent Lajos hídja eleve elrendelt…
Apokalipszra tedd fel most a kengyelt!
Nyerítése majd örökcsöndben hal el,
s naphídra vezet sima szavú embert…

ARTHÚRI MEGJELENÉS

Köszönve az arthúri megjelenést Saitos Orsinak, álljon itt egy vers a három közül. A többi elolvasható az eredeti oldalon. Az illusztráció is az ArtHúr Facebook oldaláról való.

Leülni itt, leülni ott

Leülni itt, leülni ott. Több szemszögből, búsan szemlélni a tárgyat, míg a tárgy el nem fárad – és a túlvilágba párolog.

Leülni itt, leülni ott a kirótt éveket, lelkeden, mi szárad. Legyinted lepkeszárnyad, de megfáradt lelked vánszorog.

Leülni itt, leülni ott… Kisherceg bolygóján metsz’ni rózsaszárat! (A szépség kígyójárat.) Sziszegj csúfat, s így lesz mámorod!

RÉSZLET A KORTÁRSBAN MEGJELENT NOVELLÁMBÓL

 

KELL-E HÍD?

Kell-e híd? című versem a Hitel szeptemberi számában jelent meg.

A borítóra kattintva olvashatják a tartalomjegyzéket!

De álljon itt némi ízelítő is!

SZIMPLA KIS TÜKÖR BIRKÁZÓKNAK

A naputonline-on jelent meg újabb novellám Birkaföld címen, mely kicsit swiftesen, kicsit orwellesen, de erősen novákosan mutat tükröt a közösségi médiában elharapózó birkázás, egymásfikázása ellenében. Olvassák szeretettel, miközben a másik oldalra is át-átgondolnak!
A képre kattintva juthatnak a teljes íráshoz, és a nem megnyugtató befejezéshez.

SZILÁGYI-RECENZIÓ A REMETÉRŐL

Szilágy József, aki már bemutatta A remete című könyvem, vette a bátorságot, és recenziót is írt róla. Olyan jót, hogy a szigorú, de következetes mércét képviselő Kortársban jelenhetett meg. Mit ad Isten, ez is a szeptemberi számban látott napvilágot, talán szerkesztői nem-véletlenségből.

 Szerző: Novák Valentin

A SZEPTEMBERI KORTÁRSBAN JÖTT EGY NOVELLÁM

A szeptemberi Kortársban jött egy sci-fi novellám, Vitam et sanguinem címmel. Pörög a piac. Hétfőn megjelenés a Literán (3 vers), szerdán elutasítás az Alföldtől (novella), megjelenés a Kortársban, és a szeptemberi Hitelben is várható valami (vers), az online térről nem is beszélve...

Szerző: Novák Valentin

VERSEIM A LITERÁN

Eddig még nem jelentem meg a Literán. Három versem válogatták be az összeállításba!

A képre kattintva olvashatók!

 Szerző: Novák Valentin

BERTHA ZOLTÁN A REPEDÉSRŐL

Bertha Zoltán irodalomtörténész egy magánlevélben dicsérte meg Repedés (Fantáziák boldog árnyakról) című novelláskötetem. Kérésemre hozzájárult, hogy a levélből idézhetek blogomon.

Íme:

"Akinek van érzéke, tudja, hogy itt valami káprázat történik, mert olyan sziporkázó mindaz, amit Bécsy Tamás valahai drámaelmélete nyomán valamifajta teljesen egyéni, szuverén látásmódú "kétszintes prózaepikának" lehetne nevezni. (Ő kétszintes drámatípusról értekezett.)

Szóval a különféle dimenziók összejátszatása a szemléletvilágban, a valahai írók, figurák - valóban - panoptikumszerű szférája és a mai valóság, a jelenkor eleven eseményszilánkjai között - ahogyan ezek a groteszk jelenetek, mozzanatok összevillódzanak - az csakugyan szinte páratlan. És igen, a régiek (Krúdy, Kosztolányi, Cholnoky, Hajnóczy stb.) "bohémiás" világa - meg a mai élethelyzetek fantáziadús képzeletisége, látomásossága, keveredése - lebilincselő. Tehát ez a sokrétűség - világképben, fantasztikumban, vízióban, de stílusban, nyelvben, hangnemben is kaleidoszkópos és szikrázó, virtuóz sokszínűséget és tarka univerzumot hoz létre. Anekdotikus, lírai, drámai, humoros pillanatok özönét, áradását, de összekomponálva és komolyan összefogva."

 

ROBOTMESE AZ ORSZÁGÚTON

Az Országút magazin online változatában jelent meg robottörténetem, mely az öntudatukra ébredt háztartási eszközök rövid hosszú menetelését meséli el - az AI szemszögéből. Régi téma új köntösben. A képre kattintva már olvasható is a folytatás...

Szerző: Novák Valentin

KÖTETEIM SORRA VESZEM 7.

Most találtam meg Bene Zoltán megtisztelő recenzióját Biztos fogyás című kötetemről, ami a Poliszban jelent meg 2008-ban. És ha még hozzáveszem, hogy a 2008-as Könyvhéten Tarján Tamás beszélgetett velem az állatmesék kapcsán, sőt, a rádió is rögzítette, sajnos megtalálhatatlan a múltban, legalábbis online, azt kell, hogy mondjam, jócskán foglalkoztak ezzel a könyvemmel.

Kár, hogy alig találtuk meg a könyvheti listán. Már azt hittem, hirtelen felmérgesedve, meg sem jelent. Szintén kétségbeesett kiadóm, Szávai Géza kinyomozta, az életmód kötetek közé sorolták. Valóban - a címlapon nem volt műfaji megjelölés, csak a cím kábított, csábított a könnyebb megoldásra, bele kellett volna lapozni a szortírozóknak. De hát ez egy könyv! Belelapozni???

Azóta megnyugodtam...

Bene Zoltán recenzióját idekattintva el is olvashatják, ha gondolják!

Szerző: Novák Valentin

ELŐSZÖR AZ ÚJ ÍRÁS ONLINE-ON

Először jelentem meg az Új Írás online-on. A printváltozat megszűnésekor kezdtem el írni No! Jé! című kisregényem. A Kutyatetem című versem egy huszonkét évvel ezelőtti albán emlék továbbgondolása, a saját hosszúverses felfogásomban. Ez a darab is az NKA támogatásával készült. A képre kattintva olvasható. Nem hétköznapi. Ajánlom erősen.

Szerző: Novák Valentin

EZ A NAUTILUS NEM SÜLLYED

Az ujnautilus.hu blogoldalon megjelent egy nyáron íródott novellám, Nyíl a nyakban címmel, mely némi párhuzamot von a gólyák és a lelkek vándorlása között... A képre kattintva olvasható is.

Szerző: Novák Valentin